How I Discovered Practice

Hogyan ismerkedtem meg a gyakorlással

My life has been going through a very interesting transformation over the past one or two years. It all began at the very end of 2024, when I travelled to Nepal. The culture of the Far East had always been calling to me somewhere deep within my soul, and over the past few years, I had somehow been getting closer and closer to spirituality. Yet the modern noise and comfort of the Western world, where I had already settled in quite comfortably, never really allowed it to unfold.

So I kicked myself out of my comfort zone and set off to see the world, backpacking for half a year. As I slowly made my way along my path, somehow, from one day to the next, the idea of martial arts quietly sneaked into my mind alongside yoga. Following that impulse, I sought out a master in Nepal who teaches Shaolin Kung Fu. I felt absolutely fantastic after his classes, even though he did plenty to make sure I did not feel fantastic during them, to put it mildly.

And then it clicked: I need this. But not just in any form. I didn't want to attend one or two classes a week. I wanted to immerse myself completely in the ocean of martial arts.

Immerse myself in the ocean of martial arts... But how could I possibly make that happen?

One of my greatest and worst qualities is that whenever I set my mind on something, I want it immediately, and in exactly the form I have idealized in my head. Fortunately, by now I have managed to tame that impulsiveness a little, and thanks to that, I dove into a massive research project to figure out which school I should choose.

The funniest part is that I found the place I eventually went to almost right at the beginning of my research. But, to be honest, I was somewhat hesitant about going to China, mostly because of the way China is portrayed in Western propaganda.

So I spent several more months looking for alternatives in Taiwan, Hong Kong, and Vietnam. But eventually, I had to admit that sometimes you simply have to go to where a culture originated.

And so it happened that, at the beginning of 2026, I moved to China and discovered what it is like to devote most of your time to one single thing.

As long as I had only idealized the picture from afar, everything seemed so peaceful and effortless. Untouched mountains, beautiful pagodas, the melodies of Zen flowing through your soul. And all of that is true. There is just one catch: in order to acquire this knowledge and truly experience that feeling, you have to sweat blood every single day, for many long hours.

But there is life beyond sweating blood, too, and in a form that, if I told you about it, you might not even believe me. Or perhaps you might even be disappointed, because from a distance, we tend to idealize images like these as if they were scenes from a period film.

Well, just as the characters in period films eventually change back into their everyday clothes, I too change back in my free time, and I get the opportunity to devote myself to my hobbies. And what an opportunity it is!

I have never experienced this kind of productivity in my entire life. Finally, it is not about being too tired or too demotivated to do anything productive beyond my obligations, nor is it the complete opposite, having too much free time at once and therefore spending most of it doing nothing.

Instead, I am fully applying the same mentality that I am beginning to understand through my daily practice here. And because of this, I am finally able to persist in things even when they don't immediately give me a sense of achievement.

And perhaps this is the most important parallel I can draw to Kung Fu. Nothing explains it better than the etymology of the word itself: 功夫 (Gōngfu), meaning "a skill acquired through hard work."

Egy nagyon érdekes átalakuláson megy át éppen az életem az elmúlt 1-2 évben. Az egész 2024 legvégén kezdődött, amikor elutaztam Nepálba. A Távol-Kelet kultúrája mindig hívogatott magához a lelkem mélyén, és az utóbbi években valahogy egyre közelebb kerültem a spiritualizmushoz, csupán a nyugati világ modern zaja és komfortja, ahová már kényelmesen berendezkedtem, nem engedte kibontakozni azt.

Így hát kirugdostam magam a komfortzónámból, és elindultam világot látni egy fél évre hátizsákkal. Ahogyan szépen haladtam az utamon, egyik napról a másikra a jóga mellett valahogy besettenkedett a harcművészet gondolata az elmémben. Válaszolva az indíttatásra felkerestem egy mestert Nepálban, aki Shaolin kungfut oktat. Zseniálisan éreztem magam az órái után, pedig bőven tett érte, hogy az órák alatt (finoman szólva) ne érezzem magam zseniálisan.

És ekkor összeállt a kép, nekem erre szükségem van. De nem akármilyen formában, hiszen nem egy-két órára akartam elmenni hetente, hanem teljes mértékben elmélyülni a harcművészet tengerében.

Elmélyülni a harcművészet tengerében... Mégis hogyan tudnám ezt kivitelezni? Az egyik legjobb és legrosszabb tulajdonságom, ha valamit a fejembe veszek, akkor az azonnal kell, és olyan formában, ahogy azt idealizáltam. Szerencsére mára sikerült ezt a vehemenciát szelídítgetnem, és ennek köszönhetően beleástam magam egy hatalmas kutatómunkába, hogy mégis melyik iskolát válasszam. A legviccesebb az, hogy szinte a kutatómunkám legelején megtaláltam azt, ahová végül mentem, de őszintén kissé tartottam Kínába jönni, leginkább azért, ahogyan Kína ábrázolva van a nyugati propagandában. Így hát még hónapokon keresztül keresgéltem alternatívákat Tajvanon, Hongkongban és Vietnámban. De végül be kellett látnom, hogy mindig oda kell menni, ahonnan ered az adott kultúra.

Így történt hát, hogy 2026 elején kiköltöztem Kínába, és megismerkedtem azzal, hogy milyen is az, ha az ideje nagy részét egy dolognak szenteli az ember. Amíg csak távolról idealizáltam a képet, addig minden olyan békésnek és könnyűnek tűnt. Érintetlen hegyek, szép pagodák, a Zen dallamai pedig átjárják a lelked. És ez mind igaz, csupán annyi a csavar a dologban, hogy ahhoz, hogy elsajátítsd ezt a tudást és valóban átéld ezt az érzést, vért kell izzadnod, minden nap, hosszú órákon keresztül.

Azért a vérizzadáson kívül is van élet, és méghozzá olyan formában, amit ha elmesélek, nem biztos, hogy elhiszel, vagy lehet, éppen csalódni fogsz, hiszen távolról úgy idealizálja az ember az ilyen képeket, mint egy kosztümös filmet. Nos, ahogyan a kosztümös filmekben a szereplők is átvedlenek a hétköznapi ruhájukba, én is a szabad időmben átvedlek, és lehetőségem nyílik a hobbijaimnak élni. És micsoda lehetőség ez! Soha életemben hasonló produktivitást nem éltem még át. Végre nem arról van szó, hogy túl fáradt vagy demotivált vagyok produktív dolgokat csinálni a kötelességeimen túl, vagy éppen a teljesen ellenkezője, hogy túl sok szabad időm van egyben, és ezért a nagy részét semmittevéssel töltöm. Ehelyett teljes mértékben átültetem ugyanazt a mentalitást, amit itt a gyakorlás alatt kezdek megérteni, és ennek köszönhetően végre ki tudok tartani olyan dolgokban is, amiben nincs sikerélményem egyből, és ez a legfontosabb hasonlat a kungfura, amit megélhetek, és ezt mi sem magyarázhatja el jobban, mint maga a szó etimológiája: 功夫 (Gōngfu), ami azt jelenti, hogy „kemény munkával megszerzett készség."